A Rozwadów – Stalowa Wola-i Katonai Temető

Treść

 A Rozwadów – Stalowa Wola-i Katonai Temető

A Rozwadów – Stalowa Wola-i katonai temetőt 1914 augusztusának második felében hozták létre. 1914 szeptember közepéig az osztrák-magyar hadsereg kb. 130 elesett, illetve sebesülésben és betegségben elhunyt katonáját és bizonyos számú orosz hadifoglyot temettek el itt. Többségük az 1914. szeptember 14-ig itt működő tábori kórházakban elhunyt katona volt. Az elesett és elhunyt katonák következő csoportjának itteni eltemetése a „San menti csatához” köthető, amelyet az osztrák-magyar és az orosz hadsereg a San folyó mentén vívott 1914 októberében és novemberének elején. Akkor a Rozwadów-ért október 20. és november 2. közt folytatott harcokban elesett legalább 300 katonát temettek el ide.

1915 nyarán Rozwadówot visszafoglalták a Központi Hatalmak haderői, ezután pedig számos tábori kórház állomásozott itt – ezekben harci sebesüléseikbe legalább további 90 katona halt meg, köztük bizonyos számú orosz hadifogoly. A temetőt az 1916-’18-as években is használták, elsősorban a keleti frontról ideszállított sebesülteket, vagy hadifogyolkat temetve el itt.

1915 őszén a 4. osztrák-magyar hadsereg támogató egységei rendezték a temető területét, a területére helyezve át számos, a környéken található egyedi katonasírt. Véglegesen a temetőt a háború végéig a Przemyśl-i Cs. és Kir. Hadisír Igazgatóság rendezte be, az ott szolgáló Max Fried mérnök tervei alapján. A temető központi részére egy díszes alapzaton álló, monumentális fakereszt került, a területet pedig fakerítéssel vették körbe.

1918 őszén 354 sír volt található itt, ezen belül 302 egyedi és 52 tömegsír, amelyek összesen 890 elesettet takartak (566 osztrák-magyar katonát, 285 orosz katonát és 6 német katonát), a temető területe 3863 m²-t tett ki. Legalább 10 különféle nemzetiséghez tartozó katonákat temettek el itt (osztrákokat, magyarokat, lengyeleket, ukránokat, szlovákokat, cseheket, olaszokat, horvátokat, szerbeket, oroszokat).

1918 után a temető területén továbbra is temettek el az 1914/’15-ben vívott harcokban elesett katonákhoz tartozó, a környéken megtalált vagy a régióban felszámolt kisebb temetőkből szőármazó maradványokat. 1928-ban a temető területét megvásárolta az Államkincstár, melynek tulajdonában 1998-ig maradt a temető, amikor is átadásra került a helyi egyházközségnek.

Az 1939-’45 közti időszakban a temetőben eltemették a Lengyel Hadsereg 10 katonáját, civil személyeket és a Wehrmacht legalább 6 katonáját. 1944-’45-ben kb. 300 szovjet és német katonát temettek el itt – a Stalowa Wola és Rozwadów helységekért, majd az ún. Baranów-i hídfőért vívott harcok áldozatait (1944 második fele), többségükben az itteni tábori kórházakban elhunytakat. A temetőnek ezt a részét 1953-ban áthelyezték Sandomierzbe. A XX. század ’60-as és ’70-es éveiben a katonai temető területének körülbelül 1/3 részét egyházközségi köztemetővé alakították át.